Brüsszelben többgenerációs felolvasó-maratont tartottunk az idén. Nagyon jó
volt a téma és a maratonisták is kitettek magukért. Érdekes volt megfigyelni, hogy
mit üzennek Petőfi sorai a különböző generációknak. A háttérben ott volt maga a
költő, aki a 150. évfordulóra készült portréról "figyelte" milyen
fogadtatásban részesültek immár a majd kétszáz évvel ezelőtt megírt sorai.
Volt, akinek egy-egy vers gyermekkori élményeket idézett fel, sőt könnyekig
meghatódott mikor az ismerős sorokra csak rápillantott. Bizony nehéz innen a
távolból hazagondolni a családra és ezt Petőfinél szívhez szólóbban talán nem
is sikerült senkinek megszólaltatnia.
A gyerekek, a Tiszánál című vers felolvasása során, egy kiállítás kapcsán a
falra függesztett Magyarország térképen lázasan keresték Magyarország folyóit. Örömmel
olvasták és szavalták a tréfás hangú költeményeket, amelyekben olyan élethűen
írja le a költő, azt, ahogyan a juhász bandukol a szamár hátán, vagy Sári néni
guggol a küszöbön, s azt hogy hogy esett tintafolt a vándorszínész Megyeri
sárga kabátjára, vagy éppen azt hogy ragyogón süt a nap és "mi kék az
ég", hogy szemünk előtt megelevenedtek a színes verssorok.
A versek szárnyán elutaztunk az Alföldre, meglátogattuk a Csonka tornyot
Nagyszalontán, belefeledkeztünk a koltói őszbe, az Úti jegyzetek kapcsán Debrecenbe,
Gömörbe utaztunk szekéren, Erdélybe is ellátogattunk. Arany és Petőfi
levelezésének humoros fordulatokkal teli sorait is ízlelgettük.
Csatlakozott az olvasó-maratonhoz egy nyugalmazott tanár úr is, aki anno az
aszódi gimnáziumban tanított francia nyelvet, abban az iskolában, ahol valaha
Petőfi Sándor tanult.
Ide hívtuk, igaz csak felvételeken, a Kaláka együttest, hogy egy-két verset
zenével is meghallgathassunk újra. Diafilmen olvastuk a János Vitézt a
gyerekekkel és felidéztük a legizgalmasabb részeit.
Megemlékeztünk az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, együtt
elszavalva a "Talpra magyart". Az életrajzi filmből levetített
részlet és a versek ereje által átsugárzott az a mérhetetlen elszántság és
lelkesedés, ami a haza ügyéért fűtötte a márciusi ifjakat.
Micsoda úttörő műhelymunka lehetett felosztani egymás közt és lefordítani a
három költőnek: Vörösmartynak, Aranynak és Petőfinek, Shakespeare drámáit.
Hihetetlennek tűnik, hogy micsoda rendkívüli energiával lelkesedéssel végezték
ezt a költők, alig valamicske anyagi elismerés reményében. Petőfi, aki
autodidakta módon tanult több nyelvet is, vagy 30 költeményét lefordította
németre Beck számára, sőt megírta önéletrajzát is németül a kiadáshoz, amit
Fischer Sándor őrzött meg. Azóta 54 nyelven jelentek meg versei, talán ő volt
az első magyar költő, akinek a nevét világszerte ismerik.
Köszönet a Magyar Ház Közösségének, Kállayné Dáné Zitának, aki ismét
lelkesen mellé állt az ügynek, Rumbold-Molnár Eszternek, a magyar Ház könyvtára
önkéntes könyvtárosának az olvasó maraton népszerűsítését.
Köszönjük, a szervezőknek, hogy együtt lehettünk a határokon átívelő
maratonban az összes olvasóval világszerte, mi brüsszeli magyarok is.