VASÁRNAPI
OLVASÓKÖR Gyerekeknek és Tiniknek
2018/2019-es
tanév 4. Nyári találkozó
Időpont: 2019. június 23. (vasárnap) 15.00 óra
Helyszín: a brüsszeli Magyar Ház Könyvtára
KÖZÖS FELOLVASÁS szövege és kérdések – 4-5. osztály
Szöveg: Michael
Ende: A végtelen történet (részlet, rövidítve)
-
Gyakorold otthon a szöveg olvasását, hogy a találkozón
minél gördülékenyebben menjen a közös felolvasás.
Kérdések:
-
A szöveghez kapcsolódó kérdéseket lentebb találod.
-
A kérdések megoldásait külön lapra készítsd el, amin
tüntesd fel a nevedet, életkorodat, osztályodat , telefonszámodat
és email címedet is.
-
A megoldásokat hozd magaddal az olvasóköri találkozóra,
és dobd be a könyvtárban található ARANYCSÍKOS dobozba.
-
Az őszi, téli, tavaszi és nyári találkozóink kérdéseinek
helyes megfejtői a tanév végén meglepetés-ajándékban részesülnek.
(Ha valaki menet közben kapcsolódik be a játékba, a
kérdéseket visszamenőleg is meg lehet válaszolni.)
~~~~~~~~~~
Michael Ende:
A végtelen történet
(részlet, rövidítve)
MUIRÁVKITNA
dárnoK yloráK idnároK: sonodjaluT
Ez a felirat egy kis
üzlet üvegajtaján állt, de így, természetesen, csak akkor volt olvasható, ha az
ember a homályos helyiség belsejéből az üvegen át az utca felé nézett. Kinn
szürke, hideg novemberi reggel volt, és ömlött az eső.
Egyszerre csak feltépték az ajtót, de oly hevesen, hogy a felette lógó
rézharangocskák fürtje izgatottan kezdett csilingelni, s jó időbe telt, míg
megnyugodott.
A lárma okozója egy kis kövér, tíz-tizenegy év körüli fiú
volt. Sötétbarna haja csapzottan lógott az arcába, átázott kabátja csöpögött az
esőtől, a vállán átvetett szíjon iskolatáskát viselt.
Hosszú, keskeny, hátrafelé homályba vesző helyiség nyílt
előtte. A falak mentén mennyezetig érő könyvespolcok, dugig a legkülönbözőbb
alakú és nagyságú könyvekkel.
A helyiség túlsó végében, embermagasságú könyvfal mögött,
lámpa világított. Fényében időnként egy-egy füstkarika szállt fel, egyre
nagyobb lett és feljebb érve, szétoszlott a homályban.
Nyilván ült ott valaki, s valóban, a könyvfal mögül
egyszerre csak nyers hang ütötte meg a fiú fülét:
- Bámészkodjék akár bent,
akár kint, de csukja be az ajtót. Huzat van.
A fiú szót fogadott, és csendesen becsukta az ajtót. Azután
a könyvfal felé közeledett, és a sarkához érve, óvatosan mögéje kukucskált.
Nehéz testű, zömök férfi ült ott egy magas, kopott
bőrpárnájú karosszékben. Gyűrött fekete öltönye viseltesnek és valahogy
porosnak látszott. A férfi ráadásul egy hajlított szárú pipát szívott, mely a
szája sarkában lógva mindkét ajkát ferdére húzta.
Térdén könyvet tartott, nyilván éppen azt olvasta, mert amikor becsapta,
bal kezének kövér mutatóujját a lapok között hagyta – mintegy olvasójelül.
Ekkor jobb kezével leemelte a szemüvegét és szemügyre vette a kis kövér
fiút, aki csuromvizesen állt előtte. – Na, te kis jómadár! – mondta.
A fiú nemigen tudta, hogy mit csináljon, ezért csak ott álldogált továbbra
is, és nagy szemekkel nézte a férfit. Ez végül azt dörmögte:
-
Ide figyelj, fiam, én nem szeretem a gyerekeket. Manapság
ugyan az a divat, hogy az egész világ borzasztóan sokat fontoskodik
körülöttetek, de én bizony nem!
Számomra a gyerekek csak
ostoba bőgőmasinák, elvetemült rosszcsontok, akik mindent tönkretesznek, a
könyveket bekenik lekvárral, a lapokat összetépik, és kutyába se veszik, hogy a
felnőtteknek is megvan a maguk gondja-baja.
-
Azért nem mind
ilyenek – szólt a fiú. Nem minden gyerek olyan, amilyennek mondja.
-
Nocsak! – A férfi színlelt csodálkozással húzta fel a
szemöldökét. – Akkor netán te magad volnál az a nagyszerű kivétel, mi?
-
Bux Barnabás Boldizsár, merthogy így hívták a fiút, bólintott.
Ő nem ilyen volt. Ő nem volt elvetemült és rosszcsont, és a könyveket sem tette
tönkre. Sőt, Bux Barnabás Boldizsárnak a könyv a szenvedélye volt.
[...]
Aki nem tudja, mi az,
egész délutánokon át égő füllel, felborzolt hajjal ülni egy könyv előtt, és
olvasni, olvasni, míg az ember elfelejti a körülötte levő világot, meg azt is,
hogy éhes vagy fázik...
Aki nem tudja, mi az,
nyíltan vagy titokban könnyeket ontani, mert egy csodálatos történet végére
ért, és el kell búcsúzni azoktól a szereplőktől, akikkel együtt az ember annyi
kalandot élt át...
Aki tehát nem ismeri
mindezt saját tapasztalásából, nos, az valószínűleg nem fogja megérteni, mit
cselekedett ezután Barnabás.
[...]
Amikor ugyanis az az ember
felállt a helyéről, hogy átmenjen a szomszédos helyiségbe, mert telefonhoz
hívták, Barnabás először is a könyv
címére meredt, ezt olvasta: A VÉGTELEN TÖRTÉNET.
Ez, pontosan ez volt az a
könyv, amiről már oly sokszor álmodott és amire vágyódott, amióta elfogta a könyvek
iránti szenvedélye: egy olyan történet, aminek soha nincs vége! A könyvek
könyve!
Feleszmélve Barnabás hirtelen
a kabátja alá dugta a könyvet, mindkét karjával magához szorította, és esztelenül
hátrált vele a boltajtó felé. Óvatosan lenyomta a kilincset, nem akarta, hogy a
rézcsengettyűk lármát csapjainak. Halkan és elővigyázatosan csukta be kívülről maga
után az ajtót.
Ekkor kezdett csak el rohanni.
Rohant és rohant. De hová fusson? Ha most hazamenne, apja azt kérdezné: – Már
megjöttél? – Igen – mondaná Barnabás. – Nincs ma tanítás? – A fiú maga előtt
látná apja csendes, szomorú arcát, de nem lenne képes a szemébe hazudni. Hiszen
igazából nem is volt ma iskolában...
Barnabás abbahagyta a
futást és lassan lépkedni kezdett. Ahogy a távolba bámult, az utca végén egyszer
csak megpillantotta... az iskolaépületet. Úgy látszik, anélkül, hogy észrevette
volna, az iskola felé vivő megszokott úton rohant. De ma már elkésett. Akkor
most mit csináljon?
Gondolkodni kezdett... és
hirtelen eszébe jutott a megfelelő hely, az egyetlen, ahol – legalábbis
egyelőre – nem fogják se keresni, se megtalálni. Ahol nyugodtan lekuporodhat és
elkezdheti olvasni a könyvet...
Kérdések:
1.
Mit gondolsz, mi lehetett az a hely, ahová Barnabás elrejtőzött
a könyvet olvasni? (Annyit elárulunk, hogy az iskola egyik helyiségéről van szó.)
2.
Írd le olvashatóan, hogy mi volt az üzlet ajtajára
kiírva!
3.
Hogy mondanád egyszerűbb, hétköznapi szóval azt, hogy szenvedély?
Neked van valamilyen „szenvedélyed”, ha igen, micsoda?
4.
Rajzold le a jelenetet!
5.
Írd le pár mondatban, hogy szerinted miről szólhat A
végtelen történet!
