Milyen jó is évről évre irodalmi nagyjainkat elővenni, műveiket felolvasva érzéseinket, tapasztalatainkat egymással megosztani – mindezt a határokon átívelő Nemzetközi felolvasómaraton keretében.
Február 28-án kedden este Babits Mihály műveit felelevenítve ismét gyarapodtunk tudásban, lélekben.
Babits életének és a történelmi kornak a bemutatásán túl elhangzott többek között az első, az I. világháborút megelőző alkotói korszakából a Mozgófénykép és az Esti kérdés című versek, háborúellenes lírájából a Játszottam a kezével, a Húsvét előtt és a Fortissimo, elmélkedő-vallomásos műveiből az Örökkék ég a felhők mögött, a Hazám és az Örömről daloltok, Istenes versei közül a Jónás imája, a Zsoltár férfihangra és a Karácsonyi ének.
Kedves résztvevőnk, Ferencz Ágnes így foglalta össze gondolatait a meghitt eseményről:
„ Örülök hogy Babitsra esett a választás ezen a XV. felolvasómaratonon, mert költészete nagyon aktuális, naprakész válasz a mai XXI. századi ember sorkérdéseire. Háború dúl Európában és sokszor háború dúl bennünk is. Így Húsvét előtt, a költő szavaival "izgatva belül" létezünk a sok háborúról, katasztrófáról szóló hír kapcsán "sodrában a szörnyü malomnak".
A járvány lefagyasztotta a világot két esztendeig, s egy éve, ahelyett hogy a tavaszi ébredés megtisztulását ünnepelhettük volna, háborúra ébredtünk.
Babits idején előbb a háború, azután a spanyolnátha pusztított. Az ember egyre okosabb, de nem elég bölcs mégsem, hogy ezeket a válsághelyeteket megszüntesse.
Ezért érdemes ilyenkor elcsendesedni és zaklatott lelkünket irodalommal gyógyítani.
Először is megdöbbentő, hogy micsoda óriási ellentét feszül Babits első kötetének, az 1909-ben megjelent Levelek írisz koszorújából-nak a költeményei, melyek a századelő csodáiról, utazásokról, a mozgóképről alkotott játékos rímű verseit tartalmazzák, és a Húsvét előtt zaklatott, széteső rímelésű vallomása között.
De Babits nagy utat jár meg, amikor ironikusan ír Jónás vergődédéséről, majd levonva a tanulságot, ha nem is harsány hangon, de prófétai határozottsággal kiáll az igazság érdekében: "mert aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti".
„Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.” Máté 5,4 és Babits "háborús" versei, fájdalmas siratói az embernek, hazának, az értelmetlen áldozatoknak. Az utolsó verseiben újra rendbe vannak szedve a rímek, talán Babits belenyugodott az elkerülhetetlenbe és a halál küszöbén megfogalmazta a krédóját.
"Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert “cél és értelem” emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.” (Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött).
Köszönjük, hogy gazdagodhattunk Babits Mihály verseivel és prózájával, jó volt ismét forgatni a könyveket, amelyeket a Brüsszelbe kivándorolt elődeink hagytak a Magyar Ház Könyvtárára."
Az est zárásaként kedves résztvevőnk, Nyakas Éva énekművész-operaénekes elénekelte számunkra az Elindultam szép hazámból című népdalt.
Köszönjük a kezdeményezést a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárnak, jövőre folytatjuk!
Az idei, XV. Nemzetközi felolvasómaratonról nemzetközi kitekintésben: Nyolc országban közel 28.000 felolvasó szólaltatta meg Babits Mihály műveit
Meghívó a Babits-felolvasómaratobra (Archív): LINK
Beszámolóink a korábbi felolvasómaratonokról a Magyar Házban:
Képek:
