 |
| Képgalériát lásd. lentebb |
Kedves felolvasómaraton Szervezők!
Szeretnénk megköszönni, hogy a brüsszeli magyar diaszpóra részeként idén is részt vehettünk ebben a nagyszerű kezdeményezésben és ilyenformán bekapcsolódhattunk a világkörüli "magyar irodalmi vérkeringésbe".
A fennhangon, közösségben elolvasott művek íze is más, hiszen láthatjuk a velünk szemben, mellettünk ülő hallgatóság arcán visszatükröződő érzelmeket azt, hogy milyen hatással vannak a szövegek, milyen érzelmeket, gondolatokat ébresztenek társainkban. Szabó Magda műveivel, a lélek, a szív mélyébe vezet el bennünket. A szociális hálókon oly sok kapcsolatotban lévő mai embert megállítja és elgondolkodtatja, vajon csak "kapcsolatot tartunk" vagy "kapcsolatot ápolunk" egymással.
Kérdések merültek fel a felolvasás során, pl. vajon belegondolunk-e abba, milyen kockázattal jár, amikor "ajtót nyitunk Emerencnek" és beengedjük az életünkbe. Merünk-e igazán ajtót nyitni? A Pilátust olvasva, eltöprenghettünk azon, hogy szüleink iránt érzett felelősségvállalásunk kimerül-e azzal, hogy ügyelünk fizikai állapotukra, vagy gonodoskodó szeretettel meghallgatjuk-e őket. Fontos-e nekünk elfogadni, hogy lelkileg is megöregedtek, tudunk-e velük közösen "életet felmondani". Lehet félünk a közös múlt gyötrelmeiről fellebbenteni a fátylat és vállalni, hogy ez volt, ez is összeköt bennünket nem csak a szép és jó emlékek. Mert nem csak az örömök, de a gyermek, az ifjú, az öregember bánata is kapocs lehet lélek és lélek között. De mi hagyjuk elmúlni, sőt inkább szabadulunk ezektől a negatív érzésektől. A mai világ ezt diktálja, csak a"szépre emlékezünk", erre divat ma emlékezni.
A szeretet egyik árnyalata az "empátia", a másik az "ágápé" ami nem feltétlenül az örömteli helyzetekben teremt kapcsolatot az ember és ember között. Együttérzés az, ami a "Csé"c. novellában oly nagyon áhított szeretetkapcsolatot teremt a tanító és a tanítvány között. A tanítónő felismeri, hogy nem csak a "csinnadratta", szó-fogalom jelenthet valamit a gyermeknek, hanem a "csend" is.
Mert a gyermekek is megélik a bánatot, erről szólnak Szabó Magda gyermekregényei.
Szabó Magda életműve megnyílt előttünk ezen az estén, s nem csupán egy csodálatos életmű ragyogott fel a magyar irodalomból, hanem egy súlyos hitvallás a szeretetről, az érzésről amiért érdemes élni, tudatosan, fájdalmasan.
"Szenvedjétek el egymást szeretetben! /EF:4,2/, mert nincs szeretet szenvedés nélkül és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret. Vagy ahogy a Galata :5,13-ban találjuk "szeretetben szolgáljatok egymásnak..." nem kötelességből kifolyólag, hanem szeretetben. Milyen nagy különbség. Kiderül ez a" Teréz" című novellából, mert a szeretetlenséget is észreveszi a gyermeki lélek és torzul általa.
A Merszi Möszijő!, Alvók futása című novelláskötetekből olvastunk fel, de elhangzottak részletek a Für Elise, Az őz című kötetekből, közben csak szívünk könnyítésére a szövegek közé egy- egy verset csöppentettünk be. Felidéztük színházi és filmélményeinket, az írónő műveiről készült alkotásokkal kapcsolatban.
Kellemes estébe nyúló olvasó-délutánt tötöttünk el tizenhárman a brüsszeli Magyar Házban, ahol egyébként az idősebb generációk jóvoltából, értékes-gazdag könyvtár is található.
Üdvözlettel,
Ferencz Ágnes
Képgaléria:
