Beszámoló a Petőfi Sándor Felolvasó-maratonról 2018/2/18


Brüsszelben többgenerációs felolvasó-maratont tartottunk az idén. Nagyon jó volt a téma és a maratonisták is kitettek magukért. Érdekes volt megfigyelni, hogy mit üzennek Petőfi sorai a különböző generációknak. A háttérben ott volt maga a költő, aki a 150. évfordulóra készült portréról "figyelte" milyen fogadtatásban részesültek immár a majd kétszáz évvel ezelőtt megírt sorai.

Volt, akinek egy-egy vers gyermekkori élményeket idézett fel, sőt könnyekig meghatódott mikor az ismerős sorokra csak rápillantott. Bizony nehéz innen a távolból hazagondolni a családra és ezt Petőfinél szívhez szólóbban talán nem is sikerült senkinek megszólaltatnia.

A gyerekek, a Tiszánál című vers felolvasása során, egy kiállítás kapcsán a falra függesztett Magyarország térképen lázasan keresték Magyarország folyóit. Örömmel olvasták és szavalták a tréfás hangú költeményeket, amelyekben olyan élethűen írja le a költő, azt, ahogyan a juhász bandukol a szamár hátán, vagy Sári néni guggol a küszöbön, s azt hogy hogy esett tintafolt a vándorszínész Megyeri sárga kabátjára, vagy éppen azt hogy ragyogón süt a nap és "mi kék az ég", hogy szemünk előtt megelevenedtek a színes verssorok.

A versek szárnyán elutaztunk az Alföldre, meglátogattuk a Csonka tornyot Nagyszalontán, belefeledkeztünk a koltói őszbe, az Úti jegyzetek kapcsán Debrecenbe, Gömörbe utaztunk szekéren, Erdélybe is ellátogattunk. Arany és Petőfi levelezésének humoros fordulatokkal teli sorait is ízlelgettük.

Csatlakozott az olvasó-maratonhoz egy nyugalmazott tanár úr is, aki anno az aszódi gimnáziumban tanított francia nyelvet, abban az iskolában, ahol valaha Petőfi Sándor tanult.

Ide hívtuk, igaz csak felvételeken, a Kaláka együttest, hogy egy-két verset zenével is meghallgathassunk újra. Diafilmen olvastuk a János Vitézt a gyerekekkel és felidéztük a legizgalmasabb részeit.

Megemlékeztünk az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, együtt elszavalva a "Talpra magyart". Az életrajzi filmből levetített részlet és a versek ereje által átsugárzott az a mérhetetlen elszántság és lelkesedés, ami a haza ügyéért fűtötte a márciusi ifjakat.
Micsoda úttörő műhelymunka lehetett felosztani egymás közt és lefordítani a három költőnek: Vörösmartynak, Aranynak és Petőfinek, Shakespeare drámáit. Hihetetlennek tűnik, hogy micsoda rendkívüli energiával lelkesedéssel végezték ezt a költők, alig valamicske anyagi elismerés reményében. Petőfi, aki autodidakta módon tanult több nyelvet is, vagy 30 költeményét lefordította németre Beck számára, sőt megírta önéletrajzát is németül a kiadáshoz, amit Fischer Sándor őrzött meg. Azóta 54 nyelven jelentek meg versei, talán ő volt az első magyar költő, akinek a nevét világszerte ismerik.

Köszönet a Magyar Ház Közösségének, Kállayné Dáné Zitának, aki ismét lelkesen mellé állt az ügynek, Rumbold-Molnár Eszternek, a magyar Ház könyvtára önkéntes könyvtárosának az olvasó maraton népszerűsítését.

Köszönjük, a szervezőknek, hogy együtt lehettünk a határokon átívelő maratonban az összes olvasóval világszerte, mi brüsszeli magyarok is.

Ferencz Ágnes