Tóth Csilla Brüsszelben élő költő néhány éve tűnt fel alkotói Facebook oldalával (https://www.facebook.com/tothcsillaversek), melyen aktuálisan született verseit osztotta meg. Sokan már akkor rácsodálkoztunk bátor, sokszor veséig hatoló és szemlesütő őszinteséggel megszólaló hangjára. Ízig-vérig 21. századi alkotónőt ismerhettünk meg benne, aki közép-kelet-európai diplomata feleségként élte mindennapjait - olvasott, írt, kamaszokat nevelt, ügyeket intézett, nem szem elől tévesztve a világ dolgait - Európa multikulturális fővárosában. Mindeközben - rendíthetetlenül - valósága értelmét és az ember univerzumában önmagát kutatva.
2019-ben aztán megjelent első verseskötete Velem mindent lehet címmel a Parnasszus kiadónál. Ebben csokorba szedve olvashattuk költeményeit. Találunk köztük a mikrokörnyezetére ("Idegesítem a lányomat", "Hát itt a tél") vagy a világban történtekre reflektálót ("Sokan keresik Sharbat Gulát"), önmagunkra ("ma csend volt bennem", "A lélek kitölt, nem kapaszkodik") és társadalmi kérdésekre fókuszálót ("Marci pedig még többet dolgozott"), szép dallamos verset ("A falu a völgyben fekszik"), leltár-verset ("vérhold, telihold / életre kelt, ami volt") sőt groteszket is ("A nő, aki megevett egy villamost"). A Velem mindent lehet versei új rezdüléseit mutatják számunkra a világnak, magas intellektuális kihívást hordozva. Meglepnek, követelik, hogy ássunk mélyebbre önmagunkban. Felháborítanak vagy lelkiismeret-furdalást okoznak. Teszik mindezt finoman, de tűpontos kíméletlenséggel, játékosan, ugyanakkor nem félve akár önmagunkat is kikacagni.
Tóth Csilla jelenleg új verseskötetén és egy novellás köteten dolgozik. Mára az írás a hivatásává vált, a lehető legtöbb idejét erre fordítja. Hamarosan megjelenik verses meséje Julcsi, a tűzoltólány címmel e-könyv formájában, melyhez az illusztrációkat is ő készítette. Mindemellett idén kilép a nemzetközi porondra: április 22-24-én ő képviseli Magyarországot Luxemburgban a Költők Tavasza (Printemps des poètes) Fesztiválon!
Aki szeretné első kézből megismerin Tóth Csilla sokszínű és izgalmas költészetét, várjuk szeretettel a Brüsszeli Arbre Bénit Könyvklub 2022. március 28. hétfő 18.30 órai JUBILEUMI HUSZADIK beszélgetésére a költő részvételével a Brüsszeli Magyar Ház Dísztermébe (cím: rue de l'Arbre Bénit 123, 1050 Ixelles). Kérdezzük majd gyökereiről, a Brüsszelig vezető útjáról, írásról, terveiről, és fel is olvas(unk) a versei közül.
A Velem mindent lehet kötetet meg lehet majd vásárolni a helyszínen a Magyar Ház Dísztermében. A könyv előzetesen is beszerezhető, ehhez kérjük küldjetek e-mail-t ide: atuzoltolany@gmail.com
FIGYELEM! Vendégünknek szeretnénk a könyvklub beszélgetésünkön való megtisztelő jelenlétét honoráriummal is megköszönni. Ehhez kérnénk résztvevőinket, hogy lehetőség szerint járuljanak majd hozzá adományaikkal ott a helyszínen. Hozzájárulásaitokat előre is nagyon szépen köszönjük!
Bejelentkezés a beszélgetésre és további info: magyarhaz.konyvtar.brusszel@gmail.com a Brüsszeli Magyar Ház Könyvtára
Minden érdeklődőt, könyvbarátot várunk szeretettel!
Kérjük majd betartani a Belgiumban érvényes egészségügyi előírásokat.
A kötetről Lackfi János költő ajánlója ezen a linken, Artz Tímea irodalomkritikus recenziója pedig az Irodalmi Jelen oldalán olvasható.
A beszélgetés Facebook eseménye
A Brüsszeli Arbre Bénit Könyvklubról bővebben
Ízelítőül két vers Tóth Csilla Velem mindent lehet kötetéből:
Holnap
az ember végül teszi a dolgát
és nem roppan meg és nem lesz kövület,
teát főz, köszön a szomszédnak, nevet,
felveszi a könyvet, amit tegnap az asztalon
hagyott, elpakolja a kimosott ruhát,
kertészkedik,
ilyeneket tesz az ember, ha megrendül
benne valami
valamit tesz ember, ha ilyen külön idők
járnak odakint
aládúcolja a holnapot, kávét iszik
Maugliságunk
Keresem rajtad a törzsi jeleket,
mert egyvérből valók vagyunk, te meg én,
ismerlek téged, de jeleket keresek
az arcvonás-bőr-tekintet szövetén.
Tudom, hogy tudlak az első pillanattól,
hogy honnan ismerlek, csak azt nem tudom,
hisz nincs közös múltunk, sem egyetlen esténk
és nem ültünk együtt a villamoson.
Ez nem szerelem és nem úgy rokonság
és alig hiszem, hogy leírható,
az ilyenre talán azt mondják, holtág,
valaha tenger volt, most csak egy tó.
Elvenni nem tudom, nem kell tőlem félned,
a titkodat ne óvd, az végül az enyém is,
hogy valaha élt a földben, ha felébred,
elfelejti a liszt meg a kenyér is.
