2018/2019 Tavaszi találkozó - 4-5. osztály


VASÁRNAPI OLVASÓKÖR Gyerekeknek és Tiniknek
2018/2019-es tanév 3. Tavaszi találkozó
Időpont: 2019. április 7. (vasárnap) 15 óra
Helyszín: a brüsszeli Magyar Ház Könyvtára
KÖZÖS FELOLVASÁS szövege és kérdések  4-5. osztály

Szöveg: Bosnyák Viktória – Tündérboszorkány (részlet)
-       Gyakorold otthon a szöveg olvasását, hogy a találkozón minél gördülékenyebben menjen a közös felolvasás.
Kérdések:
-       A szöveghez kapcsolódó kérdéseket lentebb találod.
-       A kérdések megoldásait külön lapra készítsd el, amin tüntesd fel a nevedetéletkorodatosztályodat , telefonszámodat és email címedet is.
-       A megoldásokat hozd magaddal az olvasóköri találkozóra, és dobd be a könyvtárban található ARANYCSÍKOS dobozba.
-       Az őszi, téli, tavaszi és nyári találkozóink kérdéseinek helyes megfejtői a tanév végén meglepetés-ajándékban részesülnek.
(Ha valaki menet közben kapcsolódik be a játékba, a kérdéseket visszamenőleg is meg lehet válaszolni.)

~~~~~~~~~~

Bosnyák Viktória:
Tündérboszorkány
(részlet)

1. fejezet

- A macska rúgja meg! A darázs csípje meg! Azt a rézfánfügyülőjét! A rozsdás kiskésit neki! - morgolódott magában, na nem egy hírneves néprajzkutató, hanem egy sápadt, vézna, tízéves fiú.

Szívesen bemutatom Neked, ugyanis ő a történet főszereplője. A neve Jóhegyi Laci. Szeptember elsejét írunk, hétfőt, s hősünk útban van az iskola felé. Most már sejted, miért motyog magában? Enyhén szólva dühös.

Miért beszél ilyen furcsán? Miért nem mondja egyszerűen, hogy “A fene egye meg azt a hülye iskolát?” - kérdezed Te. Ezzel mindjárt a lényegre tapintottál. Laci ugyanis bármennyire hétköznapinak tűnő fiú, mégsem olyan, mint a többiek.

Laci állandóan olvas. Nem szeret focizni, társasozni, tévézni, számítógépes játékokkal játszani. Már elsőbe is úgy érkezett, hogy folyékonyan olvasott. Örült is Marika néni, hogy ilyen okos gyerek van az osztályában. Annál nagyobb volt a csalódása, amikor Laciból egy fia értelmes választ sem tudott kihúzni. Lacinak ugyanis mindegy, hogy matek-, környezet- vagy énekóra van, az ő gondolatai az éppen félbehagyott könyv körül forognak. Ezért nem tud olyan egyszerűen és érthetően beszélni, mint Te.

Nem is kell már Neked elmagyaráznom, miért sápadt a fiú tíz hét vakáció után. Talán nem sütött volna a nap idén nyáron? Sütött bizony, de nem Jóhegyi Laci sápadt arcára. S amikor nagymamája így sápítozott az elsötétített gyerekszobában:

- Kicsi szívem, drágaságom, egy kis napsütésre lenne szükséged! - mit csinált ez a gézengúz? Kaján vigyorral húzta elő az ágy alól az erre az esetre odakészített Arany János-kötetet, és homlokáról a képzeletbeli izzadságcsöppeket törölgetve felolvasta:

Ég a napmelegtől a kopár sziík sarja,
tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta…

- Elég lesz, Nagyika? Vagy folytassam? 

Jóhegyi néni csak legyintett, mint az iskolaszünet kezdete óta már annyiszor, és sóhajtva kiment a konyhába. 

Sóhajtozásásának igazi oka az volt, hogy imádott unokája még evés idejére sem teszi le a könyvet, s olvasás közben csak előre szeletelt kenyérből készült háromszögletű szendvicset hajlandó enni. Ezt tavaly vezette be, amikor a szendvics feltalálójáról, a háromszáz évvel ezelőtt élt Sandwich lordról olvasott.

- Olyan sovány a kis szentem! - panaszkodott Vali néni a nagypapának. - Nem eszik semmit egész nyáron, csak párizsis szendvicset, szalámis szendvicset, sonkás szendvicset. 

- Miért nem teszel rendes ebédet a kenyér közé? - javasolta a nagypapa, aki igen gyakorlatias ember, ezért azt is hozzátette: Levessel a helyedben nem kísérleteznék.

Attól a naptól kezdve (pontosabban másnaptól, július 14-étől) Laci ilyesmiket ebédelt: krumplipürés, fasírtos szendvics, rizses húsos szendvics, hortobágyi palacsintás szendvics. Nem sorolom fel az egész nyári étlapot, gondolom, érted már. 

Mordizomadta! - slattyogott Laci az iskola felé. Mondd csak, veled előfordult már, hogy slattyogtál? Ha igen, kérlek, idézd fel magadban, milyen is volt a kedved. Se rózsás, se tulipános, sokkal inkább kaktuszos, igaz? Nos, Laci így bandukolt, baktatott ezen a verőfényes reggelen. 

Mikor elérkezett az iskola elé, körülnézett. No nem azért, hogy átkeljen a zebrán, elvégre épp a megfelelő oldalon állt. Hanem azért, hogy felmérje a terepet. Hátha megúszhatja valahogy a mai napot. Ekkor autó állt meg az orra előtt, és két jókedvű lány ugrott ki belőle. 

- Szia, Laci! - rikkantották. Nem beszélnek mindig egyszerre, bár ikrek, s az ikrekről sok furcsa dolgot hisznek az emberek.

Ők Lengyel Dóri és Sári. Tízévesek. Laci egyetlen, azaz kettetlen barátai az osztályban. 

- Üdvözlet, kedves hajadonok! - köszönt vissza Laci, s egy iciripicurit felderült a képe. - Szabad lesz? - kérdezte igazi úriember módjára, és szélesre tárta a lányok előtt az iskola kapuját.



Kérdések:

1.  Mikor és hol játszódik a jelenet?

2.  Mit jelent: káromkodni? Hogyan káromkodik Laci, sorold fel az általa használt öt kifejezést! 

3.  Arany János melyik művéből idézi Laci, hogy "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja..."? Írd le a költemény első vesszakát!

4.  Mit jelentenek: egy fia értelmes választ sem, sovány kis szentem, slattyogott?

5.  Rajzold le, ahogy Laci szendvicseket eszeget olvasás közben!