A Magyar Nyelv Napja alkalmából Felolvasó Estet tartottunk. 2016. november 14. Déry Tibor: Két asszony


Meghitt hangulatban beszélgettünk és olvastunk fel Déry Tibor: Két asszony című novellájából november 14-én hétfőn este a Magyar Nyelv Napja alkalmából a Magyar Ház Könyvtárában. A melegre befűtött kis könyvtárszoba asztalát négyen ültük körül, megidézve a Magyar Ház hat évtizedre visszanyúló és máig ható hőskorának közösségi eseményeit. Igazi lelki feltöltődést jelentett az egyszerű, letisztult nyelvezetű, az élethelyzet súlyosságára csak apró rezdülésekkel utaló Két asszony első fejezetének meghallgatása testközelből, melyet felváltva olvastunk fel. Szóba kerültek még családi gyökerek, Brüsszelbe kerülés, az anyanyelvi nevelés nehézségei külföldön, generációs különbségek, a kedvenc írók közül pedig Szabó Magda, Spiró György, Dragomán György és Ottlik Géza. Köszönjük mindnyájatoknak, akik el tudtatok jönni!

Legközelebbi - felnőtteknek szóló - könyvtári programunk az Arbre Bénit Könyvklub első találkozója lesz január végén. A pontos dátumról és a beszélgetés tárgyául választott könyvről információk hamarosan!

ARCHÍV: A Felolvasó Est meghívója



Rövid részlet a novellából:

"
Az öregasszony olyan kitartóan s boldogan aludt, hogy Luca elhatározta, nem várja be, míg felébred. De mire az ajtó felé indult volna, háta mögött az ágyban fekvő kinyitotta szemét.
- Hova megy maga? - kérdezte.
Luca hátrafordult, nevetett.
- Meg akartam lógni, mama.
Az öregasszony nem felelt, hosszan rajta nyugtatta tekintetét menye szívósan törékeny, karcsú alakján. Egy kissé fel is emelte fejét, szelíden elmosolyodott.
- Milyen szép piros a maga haja a napban! - mondta. - Mint egy angol királykisasszonynak.
Luca elpirult.
- No tessék! - mondta. - Igazán szép, mama?
- Igazán - mondta az öregasszony. Egy ideig még bólogatott, aztán begörbített mutatóujjával magához intette menyét. - Tessék engem megcsókolni! - mondta. - Ne itt a homlokomra! Én akarom magát. Maga nagyon szép és jó.
- No tessék! - mondta Luca.
- Akarom valamit kérdezni - mondta az öregasszony. - Miért kell Amerikában titokrendőr a János fiam mellé?
Luca egy nagyot nyelt, a szempillája verdesni kezdett.
- Amerikában minden híres emberre titkosrendőrök vigyáznak, mama.
- Jól van - mondja az öregasszony megnyugodva. Hirtelen vékonyan, öregesen elnevette magát.
"