A Magyar Házban az utóbbi pár évben 1956-ról köztünk élő kortanúk visszaemlékezéseit hallgatva emlékezünk meg. A most szombati október 23-i megemlékezésen Kriston József és Gétay Emőke Brüsszelben élő ’56-osok élettörténetébe pillanthattunk bele.
József Mezőkövesdről emigrált Belgiumba fiatal felnőttként, Emőke (Szöszi) az édesanyjával érkezett Sopronból még mint gyerek. Az ausztriai menekülttáborban hallottak a Belgiumba induló vonatokról, akkor döntötték el, ismeretlenül, hogy ide jönnek. Új hazájukban mindkettejük számára a beilleszkedés rögös évtizedei következtek.
Ki gondolta volna, hogy Szöszit kezdetben Erzsébet akkori belga királyné veszi pártfogásába - kis társával egy ideig az ő egyik kastélyában lakhattak. József számára egész életében meghatározó maradt a futball – a belgiumi magyar focicsapat tagjaiként bálokat is rendeztek, hogy azok bevételeiből tudják fedezni a bajnokságban való részvételüket.
A beszélgetést Nyul-Donka Balázs, az Ötvenhatosok Belgiumban című első interjú-kötet írója vezette. Megemlékezésünk elején megkoszorúztuk az 1956-os Szabadságszobrot a Ház kertjében. Ünnepi köszöntőt mondott a Brüsszeli Magyarok 56-os Emlékbizottsága nevében Kállayné Dáné Zita, a Magyar Házat működtető egyesület ügyvezető igazgatója. A nagykövetséget Molnár Krisztina helyettes konzul asszony képviselte.
A Saint Michel et Gudule Székesegyházban tartott 1956-os ünnepi szentmiséről és az azt követő fáklyás felvonulásról beszámoló ezen a linken
Képek a Magyar Házi megemlékezésről
