Kicsik és nagyok, brüsszeliek, liege-iek, namur-iek, leuven-iek... jó volt együtt emlékezni versekkel, dalokkal az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen március 13-án vasárnap délután a Magyar Házban, és a koszorúzáson Kossuth édesanyjának Emléktáblájánál. Minden kedves Honfitársunknak köszönjük a részvételt!
Az Ünnepi Műsor programja és fényképei itt, Dr. Borzsák Levente ünnepi beszéde pedig ezen a linken érhető el
Az Ünnepi Műsor programja és fényképei itt, Dr. Borzsák Levente ünnepi beszéde pedig ezen a linken érhető el
"... egy közösségnek - mint amilyen a Belgiumban élő magyarok közössége - éppen abban van az ereje, hogy tagjai közül bárki részt vehet, és feladatot vállalhat benne. [...]
Úgy, ahogy az '56-os magyarok - akik képesek voltak megteremteni ezt a közösséget itt a Magyar Házban - meg tudták őrizni magyarságukat, ugyanúgy nekünk, ennek az 'EU generációnak'' is fontos kell hogy legyen, hogy ismerjük és tovább tudjuk azni azt a viselkedésmintát, ami még oly egyértelmű volt 168 éve. Ez pedig egyrészről a közösségért érzett felelősség vállalása, esetenként az egyéni érdekek felett. Másrészről pedig az erkölcs fensége. [...]
168 éve bizonyos szempontból egyértelműbbek voltak a viszonyok. Egy idegen elnyomás alatt élve tisztább volt a kép, a márciusi ifjakat hajtotta a tenni akarás, és csak bátran cselekedve maradhattak meg magyarnak. A mi dolgunk egyszerre könnyebb és nehezebb is. Már nem élet-halál kérdés magyarságunk, az identitásunk megőrzése, szabadon ápolhatjuk hagyományainkat, Belgiumban szabadon beszélhetünk magyarul. Ebben a kényelmes multi-kulturális olvasztótégelyben azonban könnyen felolvadhatunk.
Az új generáció már pár éves korában 2-3 nyelven beszél, olykor nehéz lehet eldönteni, hogy melyik identitás a fontosabb. [...] Egy idegen környezetben különösen fontos magyarságunk tudatos és aktív ápolása, különben az ezzel járó plusz feladatok könnyen elsikkadhatnak a napi tennivalóink során.
Nekünk magától értetődő, de az itt született generációban már az a kérdés is felmerülhet, hogy egyáltalán miért fontos magyarságunk megtartása. Nem hiszem, hogy létezik erre racionális válasz. [...] Mégis ha választ kellene adnom a fenti kérdésre, úgy hiszem, az a közösséghez tartozás alapvető emberi szükségében rejlik. Magyarként nem egy másik közösség ellenében határozom meg magam, hanem saját nemzetem tagjaként. Mert hitem szerint kell, hogy tartozzunk egy közösséghez, hogy így tudjunk önmagunkról gondolkodni. A nemzeti érzés erőt ad, és ha vannak gyökereink, azokból erőt meríthetünk. Lehet, hogy valakinek több gyökere is van, de ezeket a gyökereket ápolnunk kell, ha azt akarjuk, hogy tápláljanak minket. Ha több identitás küzd bennünk, akkor szükség van a szilárd értékekre, hagyományokra, történelemtudatra, amik akkor is kijelölik, hogy hová tartozunk, ha kétségeink merülnének fel azzal kapcsolatban. [...]
Ma itt élve Belgiumban [...] hétköznapi döntéseinkkel mi is hozzátehetünk ahhoz, hogy a gyökereink tovább tudjanak minket táplálni. Azt hiszem, amit tanulhatunk 1848 hőseitől az az, hogy amit lehet, és ahol lehet, azt meg kell tenni a közösségért és a nemzetért. Akkor is, ha ezek nem tűnnek akkora horderejűnek, mint egy forradalom, számunkra hasonlóan fontosak lehetnek."
