Február 23-án este meghitt hangulatban olvastunk, beszélgettünk a Brüsszeli Magyar Házban a Tamási Áron felolvasó-maraton keretében. Tamási csodás szárnyakat adott, hogy kitekintsünk a Hargita tetejéről Nyugatra az Erdélyi medencére, Keletre a Csíki és Gyergyói medence környékére, egyet barangoljunk a Nyikó mentén, megízleljük képzeletben az Ivónál csörgedező forrást. Meglássuk az utakon szekerével döcögő "gombás székelyt", s a csíki Olt partjára odafagyott ördögöt. A mostani esemény stafétázói Dr. Kállayné Dáné Zita, Rumbold-Molnár Eszter, Péter Annamária, Ferencz Ágnes és Ferencz Tamás voltak. Varázslatosan szép volt és jól is szórakoztunk. Jövőre várunk Benneteket is. "Itt a vége fuss el véle csapjon meg az ostor vége!"
A 2009 óta megrendezésre kerülő, immár nemzetközivé szélesedett felolvasó-maraton a magyar irodalom egy-egy kiemelkedő alkotójának életművére irányítja rá a figyelmet. Annak idején az erdélyi Székelyudvarhelyről indult, központi helyszíne 2014-től a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár. Az immár nemzetközi helyszínekre is kiterjedő esemény-sorozaton az elmúlt években Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókay Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond és Kányádi Sándor műveiből tartottunk felolvasásokat. A Brüsszeli Magyar Ház idén második alkalommal csatlakozott a rendezvényhez.
A főszervező csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár beszámolója szerint az idei maraton résztvevőinek száma is bizonyítja, hogy az országhatárokon átívelő rendezvény 2016-ban is megmozgatta a magyar ajkú közösségeket, felnőtteket, gyerekeket, fiatalokat, időseket egyaránt. Kilenc ország 178 településén mintegy 38 600-an olvastunk együtt Tamási Áron életművéből a nagy székely író halálának 50-edik évfordulójára emlékezve. Erdélyen és Magyarországon kívül tartottak felolvasásokat a Felvidéken, Kárpátalján, de távolabbi országokban is: Brüsszelben három helyszínen, Írországban (Dublin), Németországban (Bad König), Dániában (Kolding) és az USA-ban (Clevelend, Los Angeles).
Lesz jövőre is felolvasó-maraton, aki idén nem tudott csatlakozni, várjuk szeretettel 2017-ben!
Archívum: a 2016-os felolvasó-maratonra szóló Meghívónk
Archívum: a 2016-os felolvasó-maratonra szóló Meghívónk
Végül egy kis ízelítő... Tamási Áron: Hazai tükör, r. (a Magyar Ház felolvasásán elhangzott egyik részlet):
"
Vasárnap van. December negyedike, az 1852-ik esztendőben. Ez a nap Borbára napja s mivel kedves anyámat is Borbárának hívják, tiszta és áldott napnak kell tekintenem; s most már talán szerencsés napnak is, ha ugyan a bátorság, amit eme íráshoz gyűjtöttem, ismét meg nem fogyatkozik.
Itt ülök hát az asztal mellett, egy remete házacskában, mely rengeteg erdőben fekszik, Bordás mezején. Kezemben egy nagy fakó pennaszár, előttem papiros. Este van már. Mellettem, egy csipkézett réztartóban, viaszgyertya égdegél. A gyertyát másik kilenc társával együtt, kik még a ládában heverésznek, a Dénes-napi sokadalomban vette kedves anyám, otthon Berecken. A csipkés gyertyatartót a szerelmesem hozta, a zajzoni papi házból. Ők ketten, már mint a gyertya és az ő réztartója, igen találnak együtt, csak éppen a maguk természete szerint szolgálnak s nem mindig akarják a kívánságomat bétölteni. Ebben a percben sem, lám! Mert ugyanis, ha jobbra teszem a csipkés réztartót, akkor benne a gyertya fal felé hajlongva világít; ha pedig balra telepítem, akkor a fény pillangója által akar repülni a bal vállam fölött, mintha az ablak üvegét, talán mert oly hideg, nagyon útálná.
Dehát, ha már így van, nincsen másképpen. Nem kívánhatom tőle, hogy írjon is helyettem. Legjobb lesz hát, ha duzzogás helyett inkább megdícsérem az okos gyertyát; s úgy gondolom, hogy ezt tiszta lélekkel tehetem is mert könnyen meglehet, hogy nem egyéb miatt, hanem figyelmességből nyujtóztatja az ajtó felé a lángját. Igy akarván bizonyosan a homályban marasztani előttem az ablakot, hadd lássam, ebben a téli pihegő fényben, hogy odakünn nagy pelyhekben szálldos a hó.
S mi ketten, én s eme gyertya, együtt kezdettük a munkát ezen a nevezetes Borbára napon.
Ajh, mily sűrűn hull a hó!
“
“
