VASÁRNAPI
OLVASÓKÖR Gyerekeknek és Tiniknek
2019/2020-as tanév 1. Őszi Találkozó
Időpont: 2019. november 10. (vasárnap) 9.30 óra
Helyszín: a brüsszeli Magyar Ház Könyvtára
a KÖZÖS FELOLVASÁS
szövege
6-8. osztály (12-14 év)
A szöveg: A Pál utcai fiúk, írta: Molnár Ferenc (részlet az I. fejezetből)
-
A szöveget lentebb találod. Az olvasóköri találkozón ezt a könyvrészletet fogjuk
közösen felolvasni és beszélgetünk róla. Érdemes otthon előre elolvasni, hogy a
találkozón gördülékenyen menjen a felolvasás.
-
Miről szól a könyv? - A
történet 1889-ben játszódik Pesten. A Pál utcai fiúk és a vörösingesek
csapatának egymás közti küzdelméről szól egy magas házak közé ékelődő kicsiny
földterületért (a grundért), ami kedvenc játszóterületük.
A
találkozóra, ha van kedved, hozz magaddal saját könyvet, amit szívesen
ajánlanál a többieknek.
Várunk
szeretettel!
~~~~~~~~~~
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
(I. fejezet, részlet)
„Mikor Csónakos meglátta a három
összefogódzott kis legényt, örömében a szájába vette két ujját, és egy akkorát
fütyölt, mint valami gőzmozdony. Ez a fütty különben az ő különlegessége volt.
Ezt nem tudta utánacsinálni senki a negyedikben, sőt az egész gimnáziumban alig
volt néhány fiú, aki ezt a kocsisfüttyöt értette volna. /…/
Tehát süvített
egyet Csónakos. A fiúk odaértek hozzá, és megállottak csoportban, az utca
közepén. Csónakos a kis szőke Nemecsekhez fordult.
- Nekik még nem
mondtad el?
- Nem - mondta
Nemecsek.
A többi mind
egyszerre kérdezte:
-
Mit?
Csónakos felelt
a kis szőke helyett:
- A Múziumban
tegnap megint `einstand`ot* csináltak!
- Kik?
- Hát a
Pásztorok. A két Pásztor.
Nagy csönd lett
erre.
Ehhez tudni
kell, mi az az `einstand`. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik
erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyérmagba** - pesti nyelven: `boxenli`be -
játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt
mondja: `einstand`. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú
hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben
erőszakot fog használni. Az `einstand` tehát hadüzenet is. Egyszersmind az
ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de
velős kijelentése.
Csele szólalt meg elsőnek. Borzadva mondta a finom Csele:
- `Einstand`ot
csináltak?
- Azt - mondta
erre nekibátorodva a kis Nemecsek, miután látta, hogy a dolog mily hatást tett.
Most Geréb fakadt ki:
- Ezt nem lehet
tovább tűrni! Én már régen mondom, hogy kell valamit csinálni, de Boka mindig
savanyú pofákat vág. Ha nem csinálunk semmit, még meg is vernek bennünket.
Csónakos
szájába vette a két ujját, annak jeléül, hogy most fütyölni fog örömében. Ő
minden forradalomhoz kész volt örömmel csatlakozni. De Boka lefogta a kezét.
- Ne süketíts
meg! - szólt rá. És komolyan kérdezte a kis szőkétől:
- Hát hogy
történt?
- Az
`einstand`?
- Az. Mikor
volt?
- Tegnap
délután.
- Hol?
- A Múziumban.
A Múzeum-kertet
hívták így.
-
Hát mondd el úgy, ahogy volt, de pontosan úgy, ahogy
volt, mert nekünk az igazat kell tudnunk, ha csinálni akarunk ellenük
valamit...
A kis Nemecsek
izgatott volt, mikor érezte, hogy egy fontos dolog középpontjává válik. Ez
ritkán esett meg vele. Nemecsek mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem
szorzott, mint az `egy` a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis
sovány fiú volt, gyönge gyerek. És talán éppen ez tette alkalmassá arra, hogy
jó legyen áldozatnak. Elkezdett beszélni, s a fiúk összedugták fejüket.
-
Úgy volt - mondta -, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba,
a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás. Előbb métát*** akartunk játszani az Eszterházy
utcában, de a labda a reálistáké**** volt, és azok nem engedték. Akkor azt
mondja Barabás: "Menjünk be a Múziumba, és golyózzunk a falnál!" És
akkor mind bementünk a Múziumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk,
hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót,
ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a
golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És
akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: "Vége van, jönnek a
Pásztorok!" És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük,
és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon
megijedtünk.
Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten
olyan erősek, hogy tízet is elvernek. És nem is szabad minket úgy számítani,
hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás
is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát
csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se
ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész Múziumban, és
mink hiába szaladunk, mert utolérnek.
Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre
közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: "Te,
ezeknek tetszik a mi golyónk!" És még a Weisz volt a legokosabb, mert ő
mindjárt mondta: "Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand
lesz!" De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha
nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak, és
nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: "Te, Nemecsek, hagyjuk
abba." Azt mondom neki: "Hogyne, majd éppen most, amikor te
gurítottál, és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem,
abbahagyjuk."
Közben a Richter gurított, de annak már
reszketett a keze a félelemtől, és fél szemmel a Pásztorokra nézett, hát persze
hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre
dugott kézzel. Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes
golyókat. És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó,
de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: `Einstand`! Én
hátranéztem, és Kolnay 8 meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és
sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem.
Én próbáltam előbb becsületesen. Azt
mondtam: "Kérem, ehhez maguknak nincs joguk." De akkor már az
öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik
meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: "Nem hallottad, hogy
einstand?!" Hát persze aztán én se szóltam semmit. A Weisz pityeregni
kezdett a falnál. És a Kolnay meg a Kende a Múzium sarkáról kukucskáltak
vissza, hogy mi történik. És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy
szót sem szóltak, csak továbbmentek. Ez volt az egész.
- Hallatlan! -
mondta fölháborodva Geréb.
- Valóságos
rablás!
Ezt Csele
mondta. Csónakos süvített egyet, annak jeléül, hogy puskaporos a levegő. Boka
csöndesen állt és gondolkozott. Mindenki őt figyelte. Mindenki arra volt
kíváncsi, hogy mit fog Boka szólni ezekhez a dolgokhoz, amiket már mindenki
panaszolt hónapok óta, s amiket eddig Boka nem vett komolyan. Ez az eset
azonban, ennek az esetnek kiáltó igazságtalansága még Bokát is megindította.
Halkan szólt:
-
Hát most csak menjünk ebédelni. Délután találkozunk a
grundon. Ott mindent meg fogunk beszélni. Most már én is azt mondom, hogy ez
hallatlan dolog!
Mindenkinek
tetszett ez a kijelentés. Boka nagyon rokonszenves volt ebben a pillanatban.
Szeretettel néztek rá a fiúk, mosolyogva nézték okos kis fejét, ragyogó fekete
szemét, amelyben most valami harcias tűz lobogott. Szerették volna megcsókolni
Bokát, amiért végre ő is felháborodott.
-------------------
Szómagyarázat:
* Einstand – német szó, magyarázatát a szövegben megtalálod
** Szentjánoskenyérfa – a mediterrán térségben élő, nagy
termetű fa
*** Méta – labdajáték, melyet két csapat játszik ütőkkel
felszerelkezve
**** Reálisták – a szomszédos középiskola diákjai
